2005 szeptemberben költöztünk Hollandiába, mert állást kaptam egy Hágában székelő nemzetközi szervezetnél.

Szeretném másokkal is megosztani néhány élményemet, véleményemet; talán ez a hely jó lesz rá, hogy kiírjam őket magamból. Gondolom, az a dátumból is látszik, hogy nem a jelenlegi (2018 február) magyarországi helyzet miatt hagytuk el hazánkat; hiszen, amint megnyílt a lehetőség az EU-ban dolgozni, rögtön mozdultunk. Nehéz szívvel tettünk; otthon építkezésbe fogtunk, amely kiköltözésünkkor még nem volt kész, a kisfiunk öt és fél hónapos volt, de mégis megpróbáltuk.

Fontos leszögezni, hogy én nem Hollandiában dolgozom, hanem egy nemzetközi szervezetnél, ami Hágában székel. Ezért fogalmam sincs, hogyan lehet itt munkát szerezni, milyen a helyi TB rendszer, stb. Még a nyelvet sem tanultam meg, hiszen a munkahelyen angolul beszélünk; a kapott leveleket, hivatalos okiratokat megértem, a holland weboldalakat holland nyelven nézem, ha interneten vásárolok, nem váltok át angolra, de beszélni nem tudok (csak néhány szót nyökögök hollandul, de amikor meghallják a próbálkozást, rögtön átváltanak angolra).

A kezdetek: 2005 májusban pályáztam az állásra; 60+ jelentkezőből 25+ vizsgázott, végül ha jól emlékszem, nyolcat vettek fel. A menedzsmentben volt egy magyar, illetve volt további három magyar kolléga, akik a szervezetnél Magyarországot képviselték, de dolgozói szinten én voltam az első magyar.

Júniusban a feleségemmel kijöttünk lakást keresni, sikerült is egyet választani, majd augusztus végén jöttem egyedül autóval, egy 1997-es Honda Civic-kel (első autónk volt). A család másfél hónappal utánam jött; hazarepültem értük és együtt repültünk Amszterdamba.

A bútoraink megérkezésem után 5 nappal érkeztek meg; addig a földön, matracon aludtam az üres lakásban. A lakás amúgy nagyon szép volt; felújított, a sütőről mi vettük le a fóliát, a ház viszont nem volt a legjobb minőségű, mert az emeletek között hiányzott a hangszigetelés. Jó tanács: Hollandiában nem szabad 50-60-70-ben épült emeletes házba költözni, mert a szintek között nagy valószínűséggel nincs hangszigetelés. Minden hangosabb beszélgetés hallatszik, a kopogós cipő akár 2-3 emelet szintkülönbséggel is. Mondjuk a mi fiunk elég sokat sírt, így valószínűleg mi is elég hangosak voltunk, nem csak a fölöttünk lakó holland család (apa a 16-17 év körüli fiával).

Elég zavaró volt abban a lakásban lakni, de egy évet mindenképpen maradni kellett, mert aláírtuk a szerződést. De amint az letelt, nagyon sürgősen otthagytuk a lakást, pedig jó helyen volt és szerettük (igaz, csak 2 hálószobája volt, így a későbbiekben úgyis váltani kellett volna).